- Az egész ott kezdődött, hogy elhagytam a szokásos utolsó helyemet és előremerészkedtem egy szögletnél. A szögletrúgás annyira jól sikerült, hogy a jobb kezemet találta el és így könnyedén irányitani tudtam a labdát a kapuba. Se az ellenfél, se a csapattársak, és hála Istennek a spori sem látta, hogy kéz volt - mondta Zsozsó.
Általában, ha betalálsz, azt fontos pillanatban teszed. Ez a specialitásod?
- Ritkán támadok én, inkább a hátul érzem jól magam. Ebből fakad, hogy nem sokszor adódik esélyem gólra, de amikor néha nagy ritkán betalálok, az valóban akkor történik meg, amikor a csapatnak nagy szüksége van rá. De specialitásnak mégsem nevezném, az inkább a víz alatti békaúszásom illetve a Furik-díjak nyerése.
Úgy tűnt, eléggé együtt volt a csapat. Te hogy érezted ezt belülről?
- Jó volt a játék, sőt nagyon együtt élt a csapat. Mind a csatársor, mind a hátvédsor és nem utolsó sorban a kapusunk. Jó kis meccs volt, izgalmakkal teli. Remélem, hogy ezt a közös hangot a továbbiakban is megtartjuk. És akkor ismét dicső helyezést érhet el a nagyon szép régmúltra visszatekintő csodálatos kis baráti csapatunk, az AHFC. Hajrá Aljas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése