Be kell tenni az indigót! - ezt várja az Aljas tábor

Az Aljas család szerves részét képezik a hűségesen a csapat mellett álló szurkolók, így hiba lenne, ha bizonyos időközönként nem kérnénk ki a tábor véleményét. Az Aljas Online féltávnál is megtette mindezt.

A 2010 tavaszi szezon szerencsére a rendszeres szurkolói jelenlétről, a nagyszámú drukkerhad buzdításáról is emlékezetes marad, érdekes módon eközben a csapat is eddig egész tisztességesen teljesít. Hogy van-e összefüggés a kettő között? Van! Ebben mindkét megkérdezett vezértorok, az egyre népesebb hölgytagozat szócsöveként fungáló Zsani és a szóló kan, Pufi is egyetért.
- Két példa jut egyből eszembe: az egyik a szezon előtti kupaszerepléshez köthető (megjelentünk Csutival, és először továbbjutásba, majd a final fourba szurkoltuk a csapatot), a másik a Gumirugók elleni rangadó, amikor 0-1-nél értünk ki, és hát szerencsére sikerült betenni az indigót a csapatnak, azaz hasonló eredmény született, mint az előző találkozó alkalmával - támasztotta alá véleményét a PSZÁF élmunkása.

Kufi is egyértelműen amellett foglalt állást, segít a gárdán, ha látja az érdeklődést, viszont azt sem felejtett el leszögezni, házastársi és munkahelyi elfoglaltságai okán sajnos ezúttal csak részben tud személyes tapasztalatai alapján véleményt formálni.

A hangorkán mellett talán még örömtelibb fejlemény az utóbbi időben, hogy rendszeressé váltak a mérkőzés utáni gonosz, hajnalig tartó italozások. Zsani amondó, többek között éppen ez az, ami miatt Aljas családnak nevezhetjük magunkat, ezzel az állítással házas emberünk sem vitatkozott.
- Nos, mivel sajnos már a felnőtt életet éljük, kb. ez az egyetlen módja a heti szintű népes kapcsolattartásnak... Az Angyal utcai hepajokat azért nem venném ide, mert azokra szinte senki sem emlékszik. Szóval szerintem mindenképpen pozitív hatással van a csapat életére, bár sajnos a hétköznapi bebaszcsit már nem bírom úgy, mint fénykoromban - nyilatkozta Pufi, aki Zsanival egyetemben egy új, igen eltökélt társsal gazdagodott a partvonal mellett Csuti személyében.

- Kifejezetten örülök, hogy Csuti is rendszeresen jár a meccsekre! Azt hiszem, hangerőben azért még nem versenyképes (majd felkérjük Pistát, hogy állítson össze egy edzéstervet hangszálra), továbbá - számomra teljesen érthetetlen módon - többször előfordult már, hogy csak a kapuban álló játékost vette észre... Szóval van még mit fejlődni, de ami késik, nem múlik! Én pl. boldogan akasztanám szezon végén a nyakába az Aljas-sálat - biztatta gyúrótársát Zsani.

Pufi az Aljas Online megkeresésére elsősorban a múltból próbált építkezni:
- Lehet, hogy elveszítettem a vezérszurker szerepet az elmúlt és a mostani szezonban, azonban én 2005 szeptember óta rendszeresen látogatom a meccseket, ott voltam a KL-ben a harmadosztályba feljutáskor, a Sitty Sutty elleni 5-2-es szezonzáró győzelemnél, ami a másodosztály megnyerését jelentette, a két félévig tartó élvonalbeli küzdelmeknél, a Paksi elleni pontlopásnál, valamint pályára állhattam a 23. szülinapomon és a csapat ismét győzelmet ünnepelt! A tornák többségének rendszeres résztvevője voltam, segítettem a csapat jó kondícióját a babgulyás, hurka-kolbász, illetve természetesen a sör fogyasztásával, valamint a csepeli kalandokra is szívesen emlékszem... Szóval hajrá lányok, van még mit behozni, teret engedek Nektek is!

A Vastüdő elleni csata során komoly kihívással szembesült az Aljas tábor, de derekasan helytállt. Mindkét meginterjúvolt vezérdrukkerünk úgy véli ugyanakkor, nem használ a csapatnak, ha ilyen hangulatban kell pályára lépnie, minden szempontból kedvezőbb egy olyan mérkőzés, amikor a Bányász szimpatizánsai vannak erőfölényben.

És hogy mit vár a csapattól a duó a hátralévő 5 meccsre? Pufi bajnoki aranyat remél, és egy kicsit előbbre is tekint: egy zseniális párkányi túrával és közös nyaralással erősítené tovább az egységet. SuperJeanette csak önmagát tudta ismételni, úgy üzent a csapatnak:
- Remélem, beteszitek az indigót, és a második félszezon - legalább - olyan lesz, mint az első!

A "másolást" a Söry elleni keddi (20.30!) meccsen lehet megkezdeni. Hajrá, Aljas!