Gratulálunk a mesterhármashoz! Végre kijött a lépés Neked is. - Igen, sajnos egy ideje már adós voltam a jó teljesítménnyel, zavart is nagyon, de most szerencsére már egy fokkal jobban ment a játék. Mondjuk ebben nagy szerepe volt annak is, hogy egy pörgő csapatban mindenkinek könnyebb. Öröm volt a pályán lenni. Nem vagyok elájulva magamtól, hiszen erre semmi okom, és ennél lejjebb már nem szeretném adni.
Egy mondatban össze tudnád foglalni, mivel nyertük meg a meccset?
- Azzal, hogy mindenki nagyon ott volt fejben az első perctől az utolsóig.
A második félidő elején lebeszéltétek, hogyha gólt kapunk, azonnal időt kérünk. Nem volt ez egy picit pesszimista hozzáállás?
- Nem gondolom. Kispályán, egy jó csapat ellen abszolút benne van ez, az pedig nem szégyen, ha az ember fel van készülve mindenre.
Néha nagyon feltűnő volt, mennyire tanácstalan az ellenfél.
- Igen, ez nagyon jó jel mindig. Egy tipikusan olyan csapattal volt dolgunk, amelynek nem fekszik a mi stílusunk. Ők pont a játéknak azokban az elemeiben teljesítettek gyengébben, amiben mi erősek vagyunk.
Mint például?
- Feltűnő volt, hogy a fizikai küzdelemben nagy a fölényünk, emellett a pontrúgásaink ültek, ami azért nagyon sokat számít nálunk.
A rivális csapatok szenzációnak tartják az eredményt.
- Az előzmények ismeretében meglepetés, valóban, de aki látta a meccset, az szerintem nem mond ilyet. Megérdemeltük.
Volt még két méretes meglepetés a fordulóban. Mit jelenthet így ez a siker a jövőre nézve?
- Azt, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a minimális célhoz, a bentmaradáshoz. Nem szabad azt hinni, hogy a bab is hús, ilyen alázatosan kell hozzáállni a többi mérkőzéshez is, és akkor szerintem oda tudunk érni a középmezőny elejére. Egész jól néz ki most a tabella, jó lenne ezt megtartani.
Korrekt! Remélem a végén nem a 9 pont megtartására gondoltál! :)
VálaszTörlés