Csapatunk 3-0-s vereséget szenvedett a Iowok ellen a bajnokság utolsó előtti fordulójában.
Az elmúlt hetekhez képest kiugróan nagy létszámban vettük fel a harcot, a nap egyetlen igazi pozitívuma mégis az volt, hogy visszatért a pályára Doyen. Az első félidőben az ellenfél irányított, és egy jól eltalált lövéssel, valamint egy óriási védelmi kihagyást kihasználva kétgólos előnyre tett szert. Nekünk is akadt két nagy lehetőségünk a másik oldalon, de egyikkel sem tudtunk élni.
Fordulás után halvány javulás ált be a játékunkban, ez pedig azt eredményezte, hogy percek alatt két nagy ziccert alakítottunk ki, amikből akár ki is egyenlíthettünk volna. Ismét hibáztunk, az ellenfél pedig a hajrához közeledve egy labdavesztésünk után végleg eldöntött mindent.
Sajnos a vereségért csak magunkat okolhatjuk. A rivális nem vonultatott fel olyan játékerőt, ami ezt a sima kudarcot indokolta volna. Mi ellenben ismét végigkocogtuk a meccset, nem voltunk kellően agresszívek, fejben egy másik dimenzióban jártunk, a döntő pillanatokban pedig rossz döntéseket hoztunk. A mérkőzés tökéletes leképezése volt az egész tavaszi szezonunknak.
Az utolsó fordulóra jó lenne összeszednünk magunkat. Hajrá, Aljas!
Iowok - Aljas család 3-0 (2-0)
Aljas: Vén T. - Kívés L., Szabó M., Szamosközi G., Szolga R., Csóti N., Molnár I., Szabó M.
Azért az nem fedi a valóságot, hogy nem vonultattak fel jobb erőket, mint mi, véleményem szerint ha egyesével egymás mellé állítottok volna az ellenfél és a mi csapatunkat, minden poszton jobbak lettek volna nálunk.
VálaszTörlésEgyenként lehet, de egy éve egy ilyen csapatot még megvertünk. Szerintem legalábbis.
Törlés