Ismét gyermekáldás közeleg, Doyen pedig újra vezeti a házi góllövőlistát. Mindez véletlen lenne? Aligha. Az Aljas család hetesével beszélgettünk.
Hogyan sikerült kitalálni a legutóbbi gólt eredményező mozdulatot, amit a köznyelvben már doyenezésnek hívnak?
- Valamikor október elején olvastam, hogy egy Andreas Bretschneider nevű német tornász megcsinált egy korábban kivitelezhetetlennek tűnő gyakorlatot, elsősorban ez adta az inspirációt számomra. Másrészt pedig a méltatlanul elfeledett jabulanit is szerettem volna egy momentum erejéig megidézni - kezdte rangidősünk az Aljas Online-nak.
Sokszor mondják, hogy kispályán nagyon célravezetőek az ilyen ütemtelen lövések. Mennyire tudatosan erőlteted ezeket?
- Ezek a furcsának tűnő mozdulatok a pillanat hevében születnek, de bízom valóban a meglepetés erejében.
Mintha ficánkolnál a támadósorban. Jobban is érzed magad elöl, mint hátul?
- Mókás, hogy ezt kérdezed, mivel szerintem alapvetően védőként játszom, de kétségtelen, hogy az idényben többször voltam eredményes, mint a sokévi átlag. Úgy látszik, nálam a szimpátiaterhesség egyetlen látható tünete az, hogy ilyenkor vezetni szoktam a góllövőlistát. Persze szégyellje magát minden csatár, akit még egy túlkoros hátvéd is megelőz!
Azért az komoly bravúr, hogy úgy vagyunk ott az élmezőnyben, hogy csak két csapat rúgott kevesebb gólt nálunk. Mi kellene ahhoz, hogy javuljunk eredményességben?
- Kapusposzton szerencsére a bőség zavarával küzdünk, a védelem is kezd alakulni. Az elmúlt meccseken mindig megvoltak a helyzeteink, többet kellene értékesíteni belőlük. Legyünk optimisták, lesz ez még jobb is!
Mire számítasz az utolsó három fordulóban?
- Természetesen fényes terveim vannak a jövőre nézve, de a végeredményre még nem szabad gondolnunk, csak most következik a legfontosabb meccs számunkra. Mindenesetre, ha legalább 8 pontot szerzünk, én elégedett leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése