"Magyarszki picsku" - Piranban is letettük a névjegyünket

Hasznos tapasztalatokban gazdag, mozgalmas edzőtábort zárt az Aljas család küldöttsége a szlovéniai Piranban. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy igen festői helyszínt sikerült választani, a második napra pedig máris elértük, hogy az egyik szomszéd háborút hirdessen ellenünk. A bejárati ajtó zárjában elhelyezett "furfangos", rosszindulatú meglepetésen könnyen úrrá tudtunk lenni, ugyanakkor barátunk segítséget is kapott a helyi rovarpopuláció egy ismeretlen naszádjától (na meg talán az öreg Eichmanntól, aki igen elégedetten vigyorgott gondjainkat látva), amely ellen Gregor, a Patikus Medve vezette az Aljas hadtesteket. (Valami összecsípkedett mindenkit, mint a szart.) Az ágyi poloskák elleni harc jelenleg is tart, a szomszéd viszont az ablakból felénk irányzott, "magyarszki picsku" felkiáltással megspékelt köpés után talán megenyhülhetett, amikor nem csak Norbó álló cerkáját tekinthette meg véletlenül, de még a Himnuszt is elénekeltük neki az egyik éjjel.

Nagyjából ekkorra körvonalazódott az is, hogy a helyi szlovének alapjában nem nagyon kedvelik a magyarokat (vagy legalábbis leszarják őket), ráadásul akivel összefutottunk, kevés kivételtől eltekintve elmegyengének bizonyult. Azért azt szögezzük le, hogy a sok gyépés között üde színfolt volt Zsani (alias Édes Vörös) bogárszakértő hegymászója és az első estén megismert, nyelvzseni pincér, aki Illés Béla személyében egy valódi klasszist is említett – na meg persze Meti, a macedóniai albán kebabárus, aki szintén nem egy agysebész, de jóindulatának köszönhetően még Norbónak is szimpatikussá tudott válni.

Az esténkénti sárga trikóért gyakran öldöklő csata dúlt, így Maci egy olyan performansszal sem tudott egyértelmű szakaszgyőzelmet aratni (Saci egy ikszre simán jó volt – legalább), ami máskor simán elég lett volna az összetett diadalra is. Csak érzékeltetésképpen: az elsőszámú alkoholista, Szolid Bicskás Strauss-Kahn Imre a kanyarban nem volt az említett versenyzőkhöz képest még azzal sem, hogy megmagyarázhatatlan okokból az egyik éjjel az ágya helyett az étkezőasztal alatt vert tábort (azt mondani sem kell, hogy egy szál fecskében).

Végezetül essék szó a napok érdemi részét alkotó szellemi párbajokról. A szintet jól példázza, hogy nemzetközi kapcsolatok szakon végzett Szívdoktorunk pár sör után a forgalomban lévő magyar euróérmékről kezdett komoly eszmefuttatást...

Emlékezetes hat nap volt, Trieszttel, Koperrel, mindennel együtt, de egy kérdés azért felmerül. Ha egy országban van jó és szar sör is (ez általában azért így van), akkor miért mindenhol a fost csapolják? :)

P.S.: Ne feledkezzünk meg azért Bernie Ecclestone szottyadt seggéről, meg a mókussal úszkáló néniről sem, illetve innentől kezdve teljesen hiteltelen, ha Imi annak bélműködése miatt talál meg bárkit.