Fétis Kupa 2009

Megvan a klubtörténet első trófeája! Az Aljas család remek játékkal bronzérmet szerzett a Gödön megrendezett VIII. Fétis Kupán, sőt, kis szerencsével akár a dobogó (leg)magasabb fokára is felállhatott volna.

Az eredetileg tízfősre tervezett küldöttség kilencre zsugorodott, mivel Norbó legénybúcsú és névnapozás miatt lemondta a részvételt, ennek ellenére kellő létszámban toppant be az Aljas had a gödi arénába, ahol tiszteletét tette a város apraja-nagyja. A helyszín feltérképezését követően előbb megszereztük a nevezéshez járó, választásunk szerint lila színben pompázó pólókat, majd a sorsoláson Miki az A csoportba húzott be minket, ami, mint kiderült, kedvezőnek bizonyult az egész nap szempontjából. Bár a másik két négyes csoporttal szemben eggyel több riválist kellett magunk mögé utasítani a továbbjutásért, így legalább mindenképp volt négy meccsünk, és az ellenfelek sem tűntek verhetetlennek: egy már a reggelt kisebb söradaggal kezdő, helyi centerekből álló alakulat mellett egy idősebb garnitúrával is összefutottunk, a másik két riválisról viszont szinte semmit nem tudtunk.

Így festett az A csoport: Gyanús Margit, Rém Team, BEFU, Aljas család, Leverpool.

A csatározásokat a helyi fiatalokból álló BEFU ellen kezdtük, és azt már a kezdés előtt tudtuk, ha akarunk valamit, a már kora reggel sörrel melegítő, nagyképűnek tűnő riválist meg kell vernünk. Ehhez képest kicsit az öltözőben ragadtunk, és néhány Aljas-lehetőség után egy hangyányit megpattanó lökettel meg is szerezte a vezetést az ellenfél. Szerencsére a kétszer tíz perc elegendő volt bőven ahhoz, hogy kiköszörüljük a csorbát, a fehér-zöldek védekezésének gyengeségeit kihasználva megfordítsuk a meccset. Két végletekig kijátszott akció mellett egy okos lövés végül magabiztos Bányász-sikert eredményezett, így sikerült behúzni a létfontosságú első sikert a későbbi csoportutolós ellen.

BEFU - Aljas család 1-3 (0-0)
Gsz.: Mihály A., Szabó M., Szamosközi G. 

Egy meccs pihenő múlva a teljesen ismeretlen, az első körben sima vereséget szenvedő Rém Team várt ránk, és bármiféle nagyképűség nélkül három pont volt betervezve, ez azonban visszafogott teljesítményünk miatt végül nem jött össze. Bár a kettes figura elsült, Miki ordító ziccerét nem tudta kihasználni, egy lecsorgóból pedig a barnamezes rivális megszerezte a megérdemelt egyenlítő találatot.

Aljas család - Rém Team 1-1 (1-0)
Gsz.: Szamosközi G. 

Kicsit keserű volt a szánk íze, de még csak bosszankodni sem volt időnk, hiszen újabb egy mérkőzés pihenőt követően máris újra a pályán volt jelenésünk. A másik pálya mellől felhangzó, a DINAMO-VIAK egyik futballistájától származó "Hajrá, Aljas!" kiáltás jót tehetett a lelkeknek, az addig parádézó Gyanús Margiton ugyanis átrobogott az Aljas Expressz. Gólnélküli első játékrészt követően a második felvonás során háromszor is bevettük a rivális kapuját, és tetszetős támadójátékot, egyre inkább összeálló, fegyelmezett védőmunkát produkálva megérdemelten nyertünk 3:0-ra. A reggel leginkább hajléktalanra emlékeztető Sfac szerzett vezetést egy remek átadást követően, közelről, éles szögből, egy sarokrúgást követően Hutch növelte a fórt, majd egy hatalmas kapufát, és a lecsorgó utáni komikus jeleneteket követően Miki is bespiccelte a magáét 32 centiről a léc alá. 

Gyanús Margit - Aljas család 0-3 (0-0)
Gsz.: Mihály A., Szabó Mátyás, Szabó M. 

Az eredmények alakulásának ismeretében tudtuk, az utolsó csoportmeccsen, a jó erőkből álló Leverpool ellen egy pont elég a biztos továbblépéshez, egy siker pedig bizonyosan az ötös megnyerését jelenti számunkra. Bár az első félidőben több apró hibát is elkövettünk (Balunál például a nap Mr. Bean-be illő jelenetsort eredményezett), és a házigazda csapat fejjel a vezetést is megszerezte, újra fel tudtunk állni hátrányból a találkozó hajrájában. Előbb a Doyen eresztett meg egy vizes füvön megcsúszó löketet, a labda pedig a meglepett kapus támogatásával a jobb alsóba csorgott, majd egy kontrát Benyó zárt le remek helyezett lövéssel, első kupagólját jegyezve. Mivel Imi földöntúli bravúrral hárított két takarásból érkező löketet is, maradt a 2:1-es Bányász-siker. A találkozón egyébként lilában léptünk pályára, mivel az ellenfél is piros mezben vett részt a viadalon.

Leverpool - Aljas család 1-2 (1-0) 
Gsz.: Szamosközi G., Nagy B.

A győzelemmel tehát az utolsó forduló eredményeitől függetlenül (mi pihentünk) bent voltunk a legjobb hatban, így Pufi végre ehetett, és szusszanhattunk egy picit. Itt jött el az a pont a nap során, amikor az időjárás végre befejezte a szívatásunkat, hiszen addig az összes meccsünkre eleredt az eső, a pihenőket viszont napsütésben tölthettük.

A csoportküzdelmek végeztével hat alakulat maradt állva, ezek három párban döntötték el a körmérkőzéses rendszerű fináléba jutás kérdését. Mi a B jelű kvartett ezüstérmesével, a Font FC-vel akadtunk össze, akiket Hutch például valamelyest ismert a Tippmix Arénából. A rekkenő hőségben kezdetben mi játszottunk sokkal veszélyesebben, az ellenfélnek a remekül tömörülő AHFC mellett momentuma sem nagyon volt, a második félidő pedig helyzetek nélküli, kiegyenlített futballt hozott. Mivel gól nem esett, jöhettek a büntetők! A párbajt a Font kezdte egy felső lécre bombázott lökettel, így, mivel Sfac nem hibázott, máris előnybe kerültünk. Imi a korábban megbeszélteknek megfelelően hős kívánt lenni az orosz rulettben, így nagy vetődéssel hárította a második kísérletet. Miki tehát úgy állt oda a labda mögé, hogy ha belövi, az egy tálca sört ér a gárdának. A Nyakigláb Nyeszlett Gyerek nem is hibázott, kilőtte a bal alsót, így kicsi a rakást játszhatott az immár biztos érmes Aljas-alakulat.

Aljas család - Font FC 0-0 - büntetőkkel: 2-0 

A fináléba az AHFC mellett két remek erőkből álló együttes jutott a nemrég egy budakalászi tornán diadalmaskodó Kalács Kft. és a szintén egyetemistákból álló Mikó, mit mikó? személyében. Hatalmas elismerést jelentett, hogy a jelen lévők véleménye szerint a torna 3 legjobb csapata jutott el a végső fázisig. Egyből szólított is a kötelesség, a Kalács Kft. ellen, pihenő nélkül nyitottuk a rájátszást, eleinte pedig jobbára a védekezéssel törődtünk. Az angol válogatottat idéző szerelést öltő ellenfél nem igazán találta a fogást a betonfalon, egy egyéni alakítás végén mégis előnyhöz jutott a nyitó játékrész közepén. Szünet után minden mindegy alapon elkezdtünk egyre többet kockáztatni, ez pedig megszülte a teljesen megérdemelt egyenlítő találatot, nem is akármilyet! Egy keresztbe szálló labdát Gábor több hangos "Engedd ki!" kiáltás ellenére hanyatt vetődve (!) a kapu elé húzott, az érkező Hutch pedig közelről a kapuba gyilkolta a bőrt a rivális mi polipunkhoz hasonlóan remekül védő portása mellett. Kis szerencsével még a győzelem is meglehetett volna, de kezdésnek nem volt rossz az 1:1.

Aljas család - Kalács Kft. 1-1 (0-1) 
Gsz.: Szabó Mátyás

Pláne úgy nem, hogy a két rivális egymás elleni meccse az utolsó pillanatokig gólnélküli döntetlenre állt, akkor azonban egy jogos büntetőből az egyetemisták megszerezték győztes találatukat. A torna utolsó összecsapására tehát úgy vonulhattunk ki - hulla fáradtan természetesen -, hogy ha győzünk, miénk a VIII. Fétis Kupa aranya. Hasonlóan kezdődött a meccs, mint az előző, a csere nélkül küzdő, ám remek futballistákat felvonultató Mikó egy éles szögből leadott pontot lövéssel vezetést szerzett. Fordulás után mentünk előre becsülettel, és egyre nagyobb nyomás alá helyeztük az ellen portáját. Előbb Laci csúsztatása kerülte el centikkel a bal felsőt, majd Miki lövése tette meg mindezt a bal alsóval, ugyanő ágyékkal a kapufát is eltalálta, egy közeli Hutch-szabadrúgás elakadt a végül a lecsorgót a gólvonalról kivágó védőkben, és egy kettes figura után a gólvonalon is elsuhant egy labda, egyenlíteni azonban nem sikerült.

Mikó, mit mikó? - Aljas család 1-0 (1-0)

Az 1-0-s eredménnyel a Mikó, mit mikó? megnyerte a tornát, a második helyről pedig büntetők döntöttek az Aljas család és a Kalács között. A párbaj során az ellenfél magabiztosan értékesítette a heteseket, Sfaccal és Hutch-csal elletétben viszont robotlábú emberünk ezúttal hibázott, így be kellett érnünk a harmadik hellyel. Bár a meccsek képe alapján szinte egyáltalán nem volt különbség a csapatok között, azért nem szabad szomorkodnunk a bronzérmes helyezés miatt! Ezt követően gyorsan megrohamoztuk a sörcsapot, bevertük a remek babgulyást, majd egy rövid interjú után átvettük az Aljas HFC történetének első serlegét, és a rendkívül jó ötlettel a bronzhoz csatolt tálca Steffl típusú söritalt, majd a színpadon pózoltunk is egyet a díjakkal a helyi sajtó kérésére. Természetesen a sör elfogyasztása azonnal megkezdődött, és a Nyugati pályaudvarig be is fejeződött, a vonaton hazafelé még Pufi irgalmatlan kolbászos szájszaga, és Benyó meztelen seggel végrehajtott vécélátogatása borzolta a kedélyeket, az ünneplés az Angyal utcai vesztőhelyen folytatódott.

Összességében elmondható, hogy a csapat, a család óriási napot zárt, a remek szórakozás mellett a pályán is nagyot alkotott, és méltó módon zárta az ötéves egyetemi pályafutást, mely természetesen immár a zömében nagybetűs életből érkezett szereplőkkel tovább folytatódik! A kapusteljesítményre egyetlen rossz szavunk sem lehet, Imi polip válogatott formában látta el feladatát, a bekkek, Benyó, Pufi, Balu és Kívésman sallangmentesen, egyszerű eszközökkel, szívósan látták el feladatukat, a támadó négyes pedig aránylag jól kivitelezte a kontrajátékot, és az eltékozolt lehetőségek ellenére azért nem panaszkodhat a tíz szerzett gól miatt. A szervezők már a díjátadás után jelezték, jövőre szeretnék ismét vendégül látni az Aljas családot Gödön, talán ez még a harmadik helynél is nagyobb elismerés. Bravo, Aljas család! Jövőre visszatérünk, és "megpulykázunk" mindenkit!