Váratlan, egyben kínos vereséget szenvedett csapatunk a bajnokságban, az AZ Alkmaat megérdemelten győzött le minket 3-1-re.
Erősen tartalékosan álltunk ki a meccsre és a létszám sem volt túl magas, ennek ellenére az első percekk jól mutatták, hogy abszolút nyerhető mérkőzésről van szó. Néhány kisebb lehetőség mellett kapufát lőttünk, miközben a rivális csak a védekezéssel foglalkozott. Sajnos el is hittük, hogy sima ügy lesz a dolog, nem tettünk semmi különöset a vezetés megszerzéséért, az ellenfél pedig két hibánk után az első két helyzetét egyből gólra váltotta. (Az elsőt lány játékosuk szerezte...)
Ezután a lagymatag alibizés görcsös kapkodásba ment át, az eredmény viszont ugyanaz volt. Ha ritkán akadt előttünk helyzet, kihagytuk, az ígéretes átlövéseink pedig saját játékosainkban akadtak el - közben a másik fél önfeláldozóan küzdött. Egy zseniálisan elvégzett oldalberúgás után csak a csatáron múlt, hogy nem lett három közte, egy rém egyszerű szögletvariációt viszont sikeresen megettünk, így a végén már csak a becsületgólért küzdöttünk. Egy igen szerencsés kettes figurával ez végül összejött, de ezzel el is mondtuk a találkozó összes pozitívumát.
Szégyellhetjük magunkat, jövő szerdán pedig a szép búcsú a tét.
AZ Alkmaat - Aljas család 3-1 (2-0)
Gsz.: Szolga R.
Aljas: Molnár I. - Kívés L., Mihály A., Szabó Mátyás, Szolga R., Csóti N.
Jobbtól kikapni nem szégyen. Miki, Te sérültél voltál, vagy csak ehhez a meccshez nem akartad adni a neved?
VálaszTörlésSajnos háromhetes kényszerpihenőn vagyok, ezt pedig a csapat nehezen viseli.
TörlésA többi válasz jobban tetszett, de akkor gyors felépülést neked!
TörlésMi nem engedtük neki, hogy szerepeljen...
VálaszTörlésNem intézett a csapatnak téli tornát, ezért a vezetőség bekeményített :)
VálaszTörlés